A minap valaki megkérdezte, szeretem-e X. Y. politikust. Valamit habogtam, de utána még sokáig foglalkoztatott a kérdés. Van, hogy az ember nem azonnal találja meg a választ, csak némi gondolkodás után. A gondolkodás pedig még nincs betiltva.
Arra jutottam, hogy a politikust nem lehet szeretni. Csak ember tudok szeretni. A lelki tulajdonságaiért. A szellemességéért. Az esendőségéért. A talpraesettségéért. A nagy szívéért. A figyelmességéért. A segítőkészségéért. De mindezért nem lehet szeretni egy foglalkozást. Csak az embert. Így aztán villamosvezetőt sem szeretek, csak, mert villamost vezet. És vízvezeték szerelőt sem, csak mert szerel. Aki egy foglalkozást szeret, az egy üres képkeretet szeret, a festmény nélkül.
A nagy kérdés az, vajon az ember mennyit visz bele emberségéből a foglalkozásába. Ha sokat, akkor biztosan nagy sikerei lesznek a pályáján. És akkor szerethetővé válik sokak számára. Az ember. A foglalkozása nélkül.

Szerző: Bornai Tibor  2013.02.12. 17:13 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://bornaitibor.blog.hu/api/trackback/id/tr855076930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tiborpapa 2013.02.12. 22:40:42

A jellem átüt mindenen, bármit csinálsz. A kérdés az, hogy ki mennyire látja, vagy akarja látni az igazi személyiséget. A siker..., hmm, nos látjuk, kik a "sikeresek".

evaandrea 2013.02.23. 22:49:49

A szeretetet sokan összetévesztik a szinpátiával, a rajongással.
Hisz hogyan is szerethetnénk egy vadidegent, akit még személyesen sem ismerünk... a média pótolja ezt a hiányosságot, beszökteti az otthonunkba, és a végén azt hihetnénk, ismerjük őt, hisz mindig itt van velünk, mint egy családtag...a többméteres mosolyukkal az utcán is... ennyire irányíthatóak lennénk?
Miért nem a józan ész nyer az indulatok, az érzelmi pótszerek helyett??

buszista 2013.04.13. 04:30:29

Bornai Tibor, az ember egy üres képkeret.
A zenésszel "megtöltött" Bornai már festmény.
Ebben a párhuzamban sem a festményt, sem a képkeretet nem tudom külön-külön szeretni.
A kettő együtt viszont érzelmeket vált ki, elgondolkodtat, cselekvésre késztet.
A kettő együtt ér valamit.