A történelem hegyoldalában lakunk. Itt valóban fel is út, le is út. A mi házunk, kissé lejjebb van, de mi felmentünk a betonút felső végéhez, hogy ott játsszunk. Hoztunk magunkkal egy csomó gyönyörű üveggolyót. Tele volt velük a zsebünk. Ezeket gurítgatjuk itt egy ideje egymásnak. Csillogó, átlátszó, belül színes fényekkel szikrázó üveggolyók pörögnek ki a kezünkből a betonra. Sajnos egyre gyakrabban történik meg, hogy eltévesztjük a gurítási irányt, és egy golyó legurul az úton, valahová, az ismeretlen völgy irányába. Feljajdulunk, hogy milyen kár, milyen szép volt az a golyó, aztán gurigázunk tovább. Eleinte nem bántuk túlságosan, de ma már érezzük, fogynak az üveggolyók.
Azt javaslom, kezdjünk el inkább dominózni. Azt lejtőn is lehet.