Ha a Hét Vezér közül az, amelyiknek törzsébe tartoztam volna, azt mondja, gyerekek, menjünk, kezdődik a népvándorlás, mi se maradjunk ki belőle, azt feleltem volna, inkább maradnék. Jó nekünk itt, Ázsiában, ismernek minket, ide köt bennünket a föld, a hit, minden. Ez a hazánk. Persze biztos nem hallgattak volna rám, mert a történet úgy folytatódott, ahogy. Elindultunk, és megérkeztünk ide, a Duna-Tisza közé. 
Ha a megérkezés után valaki azt mondta volna, igázzuk le a környező népeket, és kényszerítsük rájuk a mi rendünket, azt javasoltam volna, inkább legyünk velük jóba. Vendégek vagyunk, viselkedjünk ennek megfelelően. De engem nem kérdeztek volna meg. Inkább hagyták, hogy ólmot öntsenek a fülükbe, mint az okos szót.
És ma? Most is lennének ötleteim. De engem ma sem kérdez senki. :-)

Jöhet az ólom?