teszt

Érdekes, itt működik. A cigányos poszthoz nem lehet hozzászólni.

Rendkívűl informatív hibaüznet: "hiba történt, próbáld újra"

És mit szóltál volna a cigányoshoz?

Arghamurgha nyihá vorh rutty. Érdekes.
Én azt, hogy nem cigány, csak akkora paraszt, hogy baltával eszi a narancsot.

@horganyember:
A vérnarancsot?

@a_tom: Azt!

Amúgy lehet hogy mondja, mondaná, pont a blogba kommentelné, hotyhát cigány volnék kéremszépen, de nem engedi a blogmotor.

Előrebocsátom, ez az első hozzászólásom. Nem itt, hanem összesen, minden blogot beleértve. Úgy gondolom, ha megszólalok, azt csak névvel teszem, a saját nevemmel. Tudom, ennek az internet világában már nincs nagy jelentősége, de számomra mégis nagyon fontos, hogy a szavak és gondolatok kinek a szájából kelnek útra. Aki véleményéhez nem vállalja a nevét és arcát, az vagy nem hisz önmagában, vagy fél, vagy csak a létezését akarja valahogy igazolni. Nem tartom ezt bűnnek, csak úgy vagyok ezzel, mint a névtelen levelekkel. Nem olvasom el. Ez persze ma már csak részben igaz. A nem sorsdöntő kérdésekben nyitott vagyok bárki mondandójára, ha van rá időm. 
Kedves druszám, szeretem az írásaidat. A tartalom finom tálalása ínyemre való. Érzem mögötte az embert, akit megismertem, ha nem is személyesen. Érzem a figyelmet, az őszinteséget, az aggódást. Érzem szavaidban az érzékenységet a körülöttünk lévő rezgésekre. Jó lenne tapasztalni szélesebb körökben is, hogy ez a nyitottság egyre több embernek mutatja meg, érdemes használni a hatodik érzékszervünket is, az agyunkat. Hiszem és reménykedem, hogy sokan kidugják majd a fejüket a homok alól, és nem csak hangokat hallok majd.
Vezetőink teljes mellszélességgel vállalják szavaikat. Úgy tűnik, hisznek magukban, úgy tűnik, nem félnek. A létezésük igazolt. Bármit mondhatnak, bármit tehetnek. Úgy hiszik. Igazi előadók. A közönség mindig tombol. Siker. Azt mondják.
Nekem mondhatják. Én sem nézőként, sem hallgatóként nem veszek részt az előadásukon. Hátat fordítok nekik, aztán beszéljenek, ha akarnak. A hangjukat még hallom, de az érzékszerveimet már nem tudják becsapni. Egy francia politikus (ha jól tudom) azt mondta egyszer, hogy "aki a hátam mögött beszél, az a seggemhez beszél". Ha sokan fordítanánk nekik hátat, a végén eltűnne a hangjuk is.
Elnézést mindenkitől a sok szóért. Nem várok el figyelmet, csak kiadtam magamból egy érzést. Nem lényeges, ki vagyok, de a nevem tényleg Tibor. Megadhatnám a vezetéknevem és az arcom is megmutathatnám.
De nem teszem,... egyelőre. 

Teljesen szabad, mindentől független ember vagy nagyon ritka, vagy nem is létezik. Az álnév jelentősége abban áll, hogy olyan dolgokat is ki lehet mondani amit saját névvel nem szerencsés. Sok jelentős gondolkodó is írt álnéven vagy művésznéven. Nem az a fontos hogy ki mondja, hanem hogy mit mond.
Szerinem ez nem félelem, hanem a gondolatok szabadsága. Sajnos rengetegen visszaélnek vele, talán mert nincsenek jó gondolataik.
De nem a szabadságot kell korlátozni, hanem a félelem okait kéne megszüntetni...

Egyféle szabadság van, de sokféleképpen értelmezzük. Főleg, ki úgy hiszi, hatalma van, bármekkora is az. Legyen politikus, valamilyen hivatal, egy szolgáltató, vagy akár egy álnevű kommentelő, bárki. Apró és nagyobb, vélt, vagy valós hatalmakból áll a Világ. Aki pedig megrészegül a hatalomtól, azt hiszi, sérthetetlen, és előbb-utóbb megmutatja igazi arcát. Sok szó szabadon száll a szélben. Ha valamelyik számomra értelmes, érdekes gondolatokat tartalmaz, annak ugyanúgy kíváncsi vagyok az arcára, mint annak, kinek hangja sérti a fülem. Így tanulom meg, merre forduljak. Az internet szabadsága kiválóan alkalmas arra, hogy a posztokat és kommenteket olvasva akár név, és arc melléklete nélkül is megtanuljam ezt.
Ezzel jutok közelebb a Világ megismeréséhez. Félni meg igazából csak az ismeretlentől szabad.