Nem ide tartozik ugyan, de azt megfigyeltétek-e már, hogy az autó hátulján lévő nagy-Magyarországos H-matricából az esetek 90%-ában 2 db van?

A rovásírásos hülyék is megérdemelnének egy "jólvanhülyegyereküljélle" buksisimogatást, hiszen 99%-uk el sem tudja olvasni, hogy mit is ír a rovásírás... :/

- Szia! Laci vagyok, a sógorod. Veled meg mi történt?
- Megvilágosodtam.
- Akkor miért van kötés a szemeden?
- Az nem kötés, hanem hajpánt. Nemzeti színű, ahogy egy igaz magyarhoz illik.
- Hajpánt? Akkor miért van a szemeden?
- Lecsúszott.
- Miért nem tolod fel?
- Mert így jobban látok. Jobban látom, a magyarságot, a magyarokat, a magyar múltat, a magyar jelent és a magyar jövőt is. Szilárd és erős a kötődésem magyar hazámhoz, mint ennek a piros, fehér, zöld szalagnak a lelkemhez. Neked is fel kéne kötnöd egy ilyet, különben nem vagy igaz magyar.
- Én meg azt látom, hogy túl erősre húztad azt a szalagot, és nyomja az agyadat. Mindjárt segítek.
- El innen te hazug, mocskos ballibárálbolsi. Most látom, hogy te nem is a Laci vagy, hanem a Gyurcsány.

Azért lehet ám a hazaszeretet is oda-vissza ható szeretet, ha ösztönös... Nálam például ez az otthonomból, a családomból, a gyerekkori kötődéseimből, a nekem jutott dallamokból, ízekből, emlékképekből, az érzéki tapasztalásaimból ered. Emlékezem életem minden fontos szegletére, magyarul beszélek, álmodom én is, itthon vagyok otthon. Inkább tamásiáronos, illyésgyulás, jolsvaiandrásos érzés az nálam, bornaisan belső kötelék, s tényleg nem annyira absztrakt és külső, mint ama nárcisztikus kulisszaképzés az autókon, matricákon, az öltözeteken, a szólamokban. Elcsendesülök, magamban forrongok, duzzogok, ha dísz-magyar díszmagyart látok. Szégyellnivaló és zavarbaejtő a gőg és a hatalom. De azt is gondolom, hogy ebben az esetben a hazaszeretet vagy a hazafiasság téma elfed valamit: a nézet- vagy inkább státuszkülönbség valójában az erő és harc igénye (a nyers agresszió) illetve a szocializált ösztönösség között feszül. Előbbi áhítja az ütközést, a konfrontációt, a kontrollt, uniformizált közösségben éli meg a biztonságot, így aztán könnyen válik szélsőségessé, majd kirekesztővé. ordítania kell, és akkor nem fél. Utóbbi jóval individuálisabb, nem szorong annyira az egyedülléttől, pacifistább és toleránsabb - ezért szabadabb. Valószínűleg elég jó érzelmi biztonságot élt meg gyerekként, ezért nincs annyira szüksége a kizárólagos azonosulásokra. Valójában tehát nehéz egymáshoz mérni a kettőt, mint mondjuk katonát és orvost, sebészt és lelkészt, kontúrt és színfoltot... Azért haragszom, mert ma mégis egymáshoz kell mérni őket, mert egymásnak feszíti őket az aktuális politikai kurzus. A megosztó manipulációval ezért semmilyen módon nem tudok azonosulni. Őrület...

@immortalis: Én tudom olvasni, és írni is, és büszke vagyok rá, és szeretem. Téged meg elvakít a gyűlölet, ahogy nézem.

Ha ennyire gyűlölitek a magyarokat, akkor miért nem költöztök ki Izraelbe. és miért nem baszogatjátok a palesztínokat?

Vincezo! Gyere a cenzúra mentes, új komment blogra! Üdv!