(szöveg: Bornai Tibor)
Jég-zene pendül az ágon,
egy szonatina zeng az erdőn,
szűz hóból a zongora,
jégcsap az orgona,
nap sugarából a
hárfa és dúdol a szél.
Ropog a hó,
hasad a jég,
magas az ég,
repül a szánkó.
Fent didereg az üzenet, hogy
ez a világ oly szép.
Itt vagy-e tényleg a szánon?
Vagy mesebeli álom volnál,
egy mesebeli ország földjén,
hol nincs soha éjszaka,
senki se fél, csak az
ész, meg a szív szava él?
Ugye, oda viszel, oda megy a szánunk?
Ugye, visszakapjuk ott felejtett szárnyunk?
S közben zengi a szonatinát a tél.
