HÓKIRÁLY

 Útra kél a Hókirály
útra kél a Hókirály.

 Hó,
mintha hullna már egy furcsa hó,
miről nem beszél a rádió,
de ha csendben ülve jól figyelsz,
akkor tisztán látható.

 Hó,
ami lelkünk útjain szitál,
amit kékre fest a holdsugár,
és a tévedéseink zaját
végre lecsendesíti már.

 Erre jár a Hókirály,
házainkra rátalál,
hófehér az utca már.

 Megszólal a kimondhatatlan,
de nem mondhatja ki önmagát,
téged néz a gondolhatatlan
és ki kell találnod a gondolatát,
mozdul az égen a láthatatlan,
mutatja magát, hogy megtaláld,
hullik a hópihe számolatlan.
és ontja rád vigaszát.

 Hó,
vele földre száll az égi jel,
hogy egy új világ jön el,
ahol forró vágyaink helyett
csak egy meleg sál és sapka kell.

 Útra kél a Hókirály,
útra kél a Hókirály.