Gyerekkoromban volt egy kis búvárom. Három centi magas lehetett, színe piros és fehér. Egy átlátszó falú borosüvegbe vizet kellett önteni, aztán belepottyantani a búvárt. Ez a víz színen lebegett. Ekkor be kellett tenni a parafadugót. Ha az ember a dugó tetejét hüvelykujjal megnyomta, a kis búvár lesüllyedt az üveg aljára. Ha óvatosan elengedtem a dugót, a búvár elindult felfelé. Egy apró nyomással meg lehetett állítani az emelkedésben, szinte bármilyen magasságban. Újabb nyomásra ismét lesüllyedt. Ha a dugót meglazítottam, feljött a felszínre.
Ilyen kis búvárnak érzem magam. Gyakran, és hosszú időket töltök a fenéken. Néha a nagy nyomás ellenére felrúgom magam a felszínre, de ez nagyon nehéz sport. Azt üzenem a hüvelykujj tulajdonosának, kicsit elengedhetné már azt a dugót.
2013.03.26. 10:50
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bornaitibor.blog.hu/api/trackback/id/tr375172245
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tiborpapa 2013.04.02. 00:05:18
Én azt is megmutatom ennek a tulajdonosnak, merrefelé kell elmozdítania a hüvelykujját, ha nem tudná.
Csak figyelje az én ujjamat, de ne a hüvelyket!
Csak figyelje az én ujjamat, de ne a hüvelyket!
Tatko 2013.04.05. 12:46:44
Sokkal hatásosabb volt a búvárt műanyag palackba tenni, mert akkor a palack falának enyhe nyomásával észrevétlenül lehetett irányítani, a gyanútlan nézőkben azt a benyomást keltve, hogy a búvár az akaratomnak engedelmeskedik. És tényleg.