Fiatal koromban kosárlabdáztam. Csapatomat először Petőfi S.C.-nek hívták, aztán B.S.E. lett belőle. Korosztályomban elég magas növésűnek számítottam, ezért egy rövid ideig még az ifi válogatottal is edzhettem. Jól ment a játék. Nagy meccsek, kemény küzdelmek, sikerek és bukások.
Néha azonban előfordult, hogy olyanok ellen játszottam, akik nem voltak profik. Mondjuk ki, nem tudtak kosárlabdázni. Ellenük lehetetlen volt jót kosarazni. Nekem jöttek, letiportak, folyton megszegték a lépés-szabályt, a három másodperces szabályt, de a legrosszabb az volt, hogy finom cseleimre válaszul durván belém tapostak, utánam rúgtak, ellöktek, legázoltak. Olyanok ellen, akik nem ismerik, vagy nem akarják betartani a szabályokat, nem lehet jól játszani, jó meccset vívni.
Ezért hát mindenkinek kulturált, a szabályokat ismerő és betartó, profi ellenfelet kívánok. Csak akkor lesz élvezetes a játék.

Szerző: Bornai Tibor  2013.04.19. 09:24 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bornaitibor.blog.hu/api/trackback/id/tr895234429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tiborpapa 2013.04.22. 11:04:55

Az állatok világában csak a győztesek maradnak fenn. Ott nem jellemzőek a gesztusok, a megértés, az udvariaskodás. Szabályokat nem szükséges betartani, nincs rá szükség. Egyes főemlősöknél bebizonyosodott már, hogy hazudni is szoktak. Az erőszak a mindennapok része. Egyes területeken elengedhetetlen az erős, kíméletlen falkavezér, basa, stb. jelenléte. Ezek a túlélés, a faj fenntartásának elengedhetetlen feltételei.
Az emberiség nem ezt az utat választotta. Bár kétségtelenül maradtak atavisztikus elemeink, mégis a civilizáció ösvényeit járjuk. Sikeresnek mondható a módszerünk, hiszen elképesztő dolgokat hoztunk létre pár ezer év alatt. Építettünk, de romboltunk is eleget. Újabb tapasztalatok és újabb tudás született. Két lépés előre, egy lépés hátra. Ez a haladás. Hogy hová jutunk, az más kérdés.
A fiam kb. 6 éves korára tanulta meg, hogy veszíteni is tudni kell. Addig bizony szenvedett, ha nem lehetett nyertes. Rájött, hogy a tisztességes játékban elszenvedett vereség felemelőbb érzés, mint a csalással szerzett győzelem.
Mostanában, ha a hazai állapotokra gondolok, gyakrabban jutnak eszembe olyan főemlősök, akik hátrafelé járnak, de próbálok türelmes lenni és reménykedem, hogy egyszer felnőnek és képesek lesznek élvezni az életet, ami a legnagyobb játszma a világon.

Billy01 2013.04.22. 11:25:22

Történelmi tapasztalat (!), hogy ha megdobnak kővel és te visszadobod kenyérrel, akkor újra megdobnak kővel, de már nagyobbal és erőteljesebben, hiszen már több az energia a kenyértől.
Nem értek egyet Jézussal. :)

Billy01 2013.04.22. 11:26:46

Ti nem azért dobnak meg kővel téged mert éhesek, hanem mert jobb vagy náluk, mert zsidó vagy. :)
süti beállítások módosítása