Karcsika nem volt hajlandó megenni anyukája főztjét. Jómagam nem kóstoltam azt a főztöt, így nem tudom eldönteni, Karcsika anyukája jól főzött-e, vagy pocsékul, de a történet szempontjából ez teljesen mindegy is.
Karcsika anyukája ugyanis úgy döntött, azt mégsem hagyhatja, hogy az ő kisfia elfogyjon, mint a gyertyaszál, hát cselhez folyamodott. Szépen megfőzte az ebédet, aztán levitte az elsőre, Ilike nénihez, majd visszalopakodott a másodikra. Kisvártatva nyílt Ilike néniék ajtaja, és Ilike néni felkiabált.
- Karcsika! Gyere! Főztem valami finomat!
Karcsika erre letrappolt az elsőre, és boldogan megette az ebédet. Az ebéd íze ugyanaz volt, csak más tette elé, az asztalra, és ez már elég is volt a jó étvágyhoz.
Hát ez így volt.