Mostanában feltámadt a gondolat néhány ember fejében, hogy vissza kéne állítani a halálbüntetést.
Ezeknek az embereknek azt javaslom, először gondolják át, egészen pontosan mit is tudnak a halálról. Úgy érzem, ők automatikusan azt hiszik, az rossz. A legrosszabb. Vajon keresztények ők? Mert ha igen, tudniuk kell, hogy van rosszabb. Ez a világ, amelyben élünk, siralomvölgy, tehát rosszabb helyzet, mint ami a túlvilágon vár ránk. Jó, lehet, hogy van pokol, üsttel, meg kénkővel. És ha nincs? Ha bűneink valahogy más megvilágításba helyeződnek odaát? Ha olyan hitben élnek a halálbüntetést követelők, amelyik a reinkarnációt tanítja, szintén nem egyértelmű, vajon baj-e ha a következő születés időpontja közelebb kerül. Nem tudhatjuk biztosan, mi történik azzal, aki átmegy. Ezért aztán nem lehetünk biztosak benne, hogy a halálbüntetés nem megkönnyebbülés-e annak, akinek bűne borzalmas teherként nyomja a vállát. 
Azt hiszem, ha életem végéig börtöncellában kellene ülnöm, azt nagyobb büntetésnek érezném, mintha egyetlen pillanat alatt túllennék az egészen.
Egy büntetésnek csak akkor van értelme, ha pontosan tudjuk, mit érünk el vele. Ha valakit életfogytig tartó csokoládéevésre ítélnének, világosan látszana, mi lesz abban a rossz, és mi a jó. A halálbüntetés nem ilyen. És visszafordíthatatlan.