Ha én gonosz lennék, és hatalmat szeretnék magamnak, megkérdezném magamtól, kire számíthatok. Azt felelném, a többségre. És vajon kik alkotják a többséget? Jól körülnéznék, és alapos tájékozódás után úgy találnám, valami miatt buta ember sokkal több van, mint okos. Mivel a buta ember szavazata éppen annyit ér, mint az okosé, hát úgy döntenék, a buták tetszését kell elnyernem. Mondom, ha gonosz lennék. Megvizsgálnám, minek örülnek a buta emberek? Úgy találnám, annak, ha valaki igazolja őket, érvényessé teszi a butaságaikat, ugyanazt mondja, mint ők, így állítva a sok butaságról, hogy az mind okosság. Ha gonosz lennék, már dörzsölném is a tenyeremet, hiszen okos is lennék, és egy okos tud úgy csinálni, mintha buta lenne. Könnyű az, gondolnám, ha gonosz lennék. Sokkal könnyebb, mint egy butának úgy tenni, mintha okos lenne. Azon a szitán ugyanis az okosok hamar átlátnak. De hát kit érdekelnek, az okosok? Kevesen vannak. Legalább a fele az okosoknak gyáva, tehát számíthatok rá, hogy hat rájuk a tömegvonzás, amit képviselek. A másik felük pedig túl okos, folyton vitatkoznak egymással, fontosabb nekik az "egyfajta" meg a "másrészről", mint bármi. Nem kell törődnöm velük. Hiába okosak, ha a butaság jó sokszor elhangzik, okossággá válik, és akkor süthetik a tudományukat. Szóval könnyű dolgom lenne.
Ha gonosz lennék.