Ez a fránya Deákné a felelős mindenért. A mondás azt sugallja, Deákné vászna nem elsőrangú magyar termék. Pontosabbat nem tudunk felőle, lehet, hogy másodosztályú, de az is lehet, hogy kritikán aluli. Micsoda borzalmas teher, történelmi felelősség nyomja tehát Deák feleségének törékeny vállait! Lehet, hogy egész életében nagyszerű vásznak kerültek ki a keze alól, és csupán egyetlenegyszer tévedett, az pedig mindjárt szólásmondásként sült bele a magyar nyelv ropogós kenyerébe. Lehet, hogy már másnap rádöbbent, az a tegnapi vászon bizony pocsékul sikerült, de hiába vonta le a levonható tanulságokat, hiába szaggatta meg ruháit bűnbánatában, hiába sorolta gyónás közben halálos bűnei közé az esetet, elkésett. A nép ajkán máris útnak indult Deákné vicik-vacak vásznának híre.
Mindig képességeink maximumát kell nyújtanunk, mert sohasem tudhatjuk, melyik pillanatban vetül ránk az a bizonyos fénysugár, és válunk egy csapásra híressé, sőt sztárrá, közszereplővé, onnantól pedig már nincs sok befolyásunk az események alakulására. Úgy vonulunk be a történelembe, a köztudatba, a köznyelvbe, a tankönyvekbe, ahogy abban a pillanatban viselkedtünk. Utólag magyarázkodni már nem lesz érdemes.

Valamelyik híresség egyszer azt mondta, nagyon vigyázzon az ember, hogy milyen dallal fut be, mert aztán majd azt kell énekelnie egész életében. Ha valaki hamis dallal ajkán válik híressé, népszerűvé, gazdaggá, először talán röhög a markába. Gratulál magának, hogy milyen ügyes volt. Később azonban feltétlenül elkövetkezik a pillanat, amikor ráébred, az a hamis hang tetszik mindenkinek, azt követelik tőle akkor is, amikor már tisztán szeretne énekelni.