Ígérem, legközelebb arról írok majd, ami gyönyörködtet, most viszont arról fogok, ami bosszant. A postán, ahol gyakran dolgaimat intézem, két ablak várja a kuncsaftokat. Mindkettőnél "mindent lehet". A két ablaknál két sor áll, az újonnan érkezőnek el kell döntenie, melyik végén érdemes lehorgonyozni. Az ember sosem tudhatja, melyik sorban várakozik az a rém, akinél harminchat csekk van, vagy szatyrában ötven boríték, mindegyik ajánlott, és mindegyikről külön számla kell. Van tehát peches sor, és szerencsés.
Emberbarátibb helyeken ezt úgy kezelik, hogy csak egyetlen sort képeznek. Aki következik, ahhoz az ablakhoz lép, amelyik szabaddá válik. Nincs tehát önmarcangolás, hogy "jaj, miért is nem a másik sorba álltam", nincs dühöngés, hogy "mit képzel ez, mennyi mindent hozott egyszerre". Békésen halad a sor.
Már próbáltam szólni, kértem, magyaráztam, miért lenne jobb, ha nem kéne az embereknek kicsiben átélniük, amit a nagybetűs "élet" során úgyis folyton az orruk alá dörgöl a sors, hogy ők szerencsétlenek, mindig a rossz sor végén találják magukat. Legalább itt ne kelljen megutálniuk a többieket, azokat, akik szépen haladnak előre.
Nem sikerült elérnem, hogy csak egy sor legyen. Kettő van. Pedig egy sor több lenne.
Mi pedig továbbra is egymásra haragszunk.

Szerző: Bornai Tibor  2012.10.13. 21:14 5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bornaitibor.blog.hu/api/trackback/id/tr44846752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pepita ceruza · http://8003713474976809073.slide.com/?public_pr=true 2012.10.13. 22:18:58

helyettem írtad...atyavilág, hányszor gondoltam én is erre! :)

bedervutur 2012.10.13. 23:29:15

Ami azt illeti, én már láttam postán olyan kiírást is, ami nyomatékosan felhívta a várakozók figyelmét arra, hogy NE álljanak egy sorba, alakítsanak ki minden ablakhoz egyet... Nem ezt hívják úgy, hogy negatív teremtés? ;-)

Tiborpapa 2012.10.13. 23:30:18

Voltam sorkatona. Egyike voltam azok tömegének, kiknek nem sikerült elkerülniük. Pedig értelmetlennek tartottam az egészet. Tudom, a haza védelmére tett szolgálat nem értelmetlen. Sok sztorit hallottam a leszereltektől, a tapasztaltaktól, aztán magam is meggyőződtem arról, mit jelent ez a fajta szolgálat itt, nálunk. Semmi nemes nem volt benne.
Az egyik hadgyakorlaton (ha-ha) a főtörzsünk hangosan gondolkodott. A hangosságát már megszoktam, de a gondolkodás meglepett. „Ezt most miért kell vajon?” – tűnődött. „Egyszerű” – mondtam, „mert semmi értelme”. Kaptam tőle egy taslit büntetésből, és örültem, hogy ennyire jóban vagyunk. Azóta sem tudom, hogy a főtörzsőrmester elvtááárs merte-e még használni a továbbiakban az agyát. A hangjából nem derült ki soha.
Akik nálunk, egyszerű földi halandóknál valamiben (bármiben) többnek érzik magukat, sértésnek veszik, ha ésszerűtlenségükre felhívjuk a figyelmet. Hatalmi (legtöbbször erről van szó) arroganciájukkal nem összeegyeztethető a beismerés. Az okosabbja kijavítja a hibát később, amikor már el lehet hitetni, hogy ő az ötletgazda.
Tisztelet a kivételnek!

a_tom 2012.10.14. 07:30:57

Nemrég volt az indexen egy video ahol a mozgólépcsőn jobbraállás volt a téma. Rengetegen próbálták megmagyarázni hogy az a rendszer ami a világ minden táján bevált, tehát hogy aki csak áll és nem siet az jobbra áll, aki meg sietni akar az elsétál baloldalon, az miért nem jó.
- miért siet, induljon előbb, ne siessen!
- a lépcsőn mozgás nagyon veszélyes, álljon csak mindenki szépen nyugodtan!
- mi van ha fáj a jobbkezem, abban tartom a táskámat, stb..
- oda állok ahova akarok, jogom van hozzá!

Ugyanígy képesek eltömíteni az aluljárókat, vagy megállnak ajtókban. Néha úgy érzem kéne egy gyalogos KRESZ...

Az lehet a gond hogy az emberek rendkívül frusztráltak mert lépten nyomon baszogatják őket vagy szembesülnek a kudarcaikkal. Az állam, a munkahelyen, a közlekedésben, egyeseket még a barátok és a család is, sőt sokaknak a szórakozás a TV-nézést jelenti, ahol megint ott a sok reklám, késés, félbehagyott sorozatok, gagyiságok. Ezzel szemben szinte semmilyen hatalom nincs a kezükben, minden központosított és túl van szabályozva. Tehát ha véletlen döntéshelyzetbe kerülnek akkor valahogy így reagálnak:

Agresszív kismalac beleesik egy gödörbe és akárhogy teper, nem tud kimászni. Már a végelgyengülés határán van, amikor megjelenik a tündér.
- Ma jó napom van kismalac, így lehet egy kívánságod!
- DÖGÖLJ MEG!!!!

gitman 2012.11.11. 23:18:44

A kiskaliberűség v. butaság néha nem hajlandó elfogadni azt, ami fair lenne, mert lehet, hogy ő egy kicsit rosszabbul járhatna, mint ha kifogja a rövid sort.

Én gyógyszertárban próbáltam az egy sort bevezetni, de egy ideges nő nagyon elküldött mindenhová. Azóta elment a kedvem az ilyesmitől, lehet, h. ez megalkuvás vagy gyávaság, de miminum konfliktuskerülés.
(és azóta is néha eltűnődöm, hogy a csudába kapjam én be a seggét, ahogy javasolta.)
süti beállítások módosítása