Aránylag tanulékony vagyok. Néha többször kell próbálkoznom, de aztán többnyire képes vagyok tanulni a tapasztalataimból. Egy dologban azonban mindez nem működik. Van egy helyzet, amit életemben legalább húszezerszer átéltem már, mégsem tudok belőle tapasztalatokat gyűjteni a következő alkalomra. Ez pedig nem más, mint az álom. Amikor álmodom, még mindig nem tudom, hogy ja, igen, ez csak álom, a szörny nem valódi, a félelem felesleges, életem nincs veszélyben, aki csábít, nem elérhető, a baj elmúlik, és mindjárt felébredek. Több, mint húszezerszer éltem már át, mégis úgy álmodom, hogy közben nem tudok az ébrenlétről.
És mi van, ha az élet is ilyen? Amikor ébren vagyok, még mindig nem tudom, hogy ja, igen, ez csak ébrenlét, de a szörny nem valódi, a félelem felesleges, valójában életem nincs veszélyben, aki csábít, nem elérhető, a baj elmúlik, és mindjárt felébredek. Egy tisztább látási viszonyok közötti, fényesebb valóságba. Több, mint húszezerszer tértem már vissza álmaim honából, mégis úgy járok-kelek éber valóságomban, hogy nem tudok erről a magasabb ébrenlétről.