Az én hangom egymagában gyenge, ezért most felhívást teszek közzé. Kérem a könnyűzene, a rock és minden rokonműfaj képviselőjét, híreseket és kezdőket egyaránt, álljunk ki az egyetemisták és gimnazisták mellett! Szólaljatok meg! Szeretném hallani a hangját a Kossuth-díjasoknak, és a pinceklubok hőseinek, a saját dalokat fabrikálóknak és a külföldet másolóknak. Gondoljátok át: igazából a fiataloknak játszunk, belőlük élünk. Nekünk is fontos, hogy értő, gondolkodásra képes közönség fogadjon bennünket a színpad előtt. Akik közülünk többet szerepelnek a nagy nyilvánosság előtt, azoknak a felelőssége is nagyobb ebben a dologban. 
Most itt a pillanat, hogy a diákoknak visszaadjunk valamit abból, amit tőlük kapunk nap mint nap a koncerteken, a tapsokból, a szeretetből. Ez a legkevesebb, amit megérdemelnek azok, akik néha utolsó pénzükből veszik meg a drága koncertjegyeket. Hiszen szükségük van ránk. Most bebizonyíthatjuk, hogy nekünk is szükségünk van rájuk. Ha mindenki megszólal, aki a fiatalok számára zenét ír, vagy játszik, az nagyobbat szólhat, mint a legnagyobb hangfalak.
A kiállás bármely formáját választhatjátok, nem akarok semmilyen határt szabni. Még csak a nevemet se említsétek. Nem ez a lényeg. Elég, ha szóltok néhány kedves szót, és támogatásotokról biztosítjátok a diákokat.
Reménykedem, hogy meghalljátok ezt, és előre is köszönöm mindenkinek, aki nem marad közömbös.